70%-30%; illetve 99,9%-0,1%. Ez egy budapesti és egy milánói felnőtt röplabdacsapat adott mérkőzésére vonatkozó két adat. Az első szám a játékot, a második pedig a külső körülményeket hivatott jelenteni. Meglátásom szerint míg csodaszép fővárosunk (magyar viszonylatban) igencsak pezsgő röplabdás életének tagjai erejük elég nagy hányadát fordítják arra, hogy feltérképezzék, ki fog játszani az ellenfélnél, kik lesznek a játékvezetők, de legfőképp, hogy utóbbiak mennyit és mikor hibáznak (természetesen ezt ott rögtön tudtukra is adják), addig észak-olasz kollégáikat rettentően hidegen hagyja, hogy saját csapatukon kívül mi történik egy összecsapáson.
Kiörülve magunkat Dóra sikerén teljesen más stílusú blog fog jelentkezni ezentúl.
Egy hatalmas ugrás, hat teljes osztályt lépünk át, és máris az olasz
röplabdázás legalsó, felnőttek számára rendezett szintjére érkezünk. A
megyei szervezésű megmérettetések utolsó foka a III. osztály (a teljes
rendszert tekintve kilenced osztály), ezek közül is a Milánó központtal
jegyzett provincia küzdelmeibe tekinthetünk be.
Pénteken Rozzano városában rendezték a női M jelű csoport egyik utolsó mérkőzését. A címben is jelzett '84. júniusa után elnevezett együttes fogadta a mindössze három rejtélyes betűből álló S.G.B.-t. Az egész napos esőzés csak kicsit enyhült estére, de a mindenféle tömegközlekedéstől 10 perc, negyed óra gyaloglásra lévő általános iskola tornatermében összesen húsz játékos vidáman kezdett neki a bemelegítésnek közel fél órával a kiírt kezdési időpont előtt. Ez a hivatalos kezdés pedig nem volt hamarabb, mint este negyed 10. 18 és 38 év közötti lányok/hölgyek alkották a csapatokat, igencsak vegyes társaságok álltak ki egymás ellen. Annyi bizonyosan elmondható, hogy 25 évnél egyikük sem nézett ki idősebbnek, amin már meg sem lepődtem, csupán megerősítette eddigi tapasztalataimat: a milánói röplabdás nők sokkal fiatalabbnak látszanak, mint ahogy azt a koruk hivatott jelezni. Az első alkalommal nagyon megdöbbentem, nem nagyon akartam elhinni, hogy valóban akkor születtek a hölgyek, ami az igazolványukba volt írva. Dehát miért mondanának többet, mint amennyik valójában?
A mérkőzés előtti procedúra csak kicsit más, mint a budapesti
termekben. Személyazonosságot és játékengedélyt kell ellenőriznie a
játékvezetőnek, a jegyzőkönyvvezetőnek pedig elő kell készítenie a
meccs hivatalos dokumentumát. Az összecsapás vezetője azonban nem sportolói igazolványt és sportorvosi alkalmasságot jelző papírt néz át,
hanem a személyigazolványokat (vagy jogosítvány, útlevél, stb.) és egy
összesítő névsort, amit a szövetség által üzemeltetett rendszerből kell
kinyomtatniuk a csapatoknak, és a csapatkapitány, valamint ha van,
akkor a csapatvezető aláírásával ellátva kell elhozniuk a mérkőzésre.
Minden meccsre egyedi papír jár, ami amellett, hogy tartalmazza a
játékosok és a csapat mellett hivatalosan jelen lévők adatait, az adott
mérkőzés fontosabb pontjait is magán viseli (száma - jelen esetben pl.
a 25281. az idén futó Milánó megyei pontvadászat valamennyi
összecsapása közül -, ideje, helye, ellenfél, stb.). Tehát ezt a papírt
kell egyeztetni az igazolványokkal, majd a melegítő játékosokat félre
kell hívni a "bemelegítő területre", ahol vezetéknevük elhangzása után
a játékosoknak ki kell azt egészíteniük a keresztnévvel és a
mezszámmukkal. Ennek úgy nem látom sok értelmét, hogy
az összesítőről olvassa fel a játékvezető a neveket, hisz semmivel
nincs előrébb annál, mint hogy biztos lesz benne, fejből tudják a játékosok
saját (?) keresztnevüket, és legrosszabb esetben el tudják olvasni a
mezükön lévő számot. A fényképes igazolvánnyal együtt már rendben lenne
a procedúra, de valamiért nem ez a megszokott. Mindenesetre ezen a
meccsen nem volt névsorolvasás, viszont melegítés közben egyeztetve
lettek az arcok is.
A jegyzőkönyvvezető ezalatt kitölti a nemzetközi jegyzőkönyvtől
mindössze annyiban különböző dokumentumot, hogy ezen még a
liberóhelyettesítést is vezetni kell. Emellett megszerzi az edzők és
a csapatkapitányok aláírásait. A sorsolás jelen esetben teljesen úgy
zajlott, mint egy budapesti rangadón, bár gyanús, hogy nem mindig van
pénzfeldobás, mert eddig az összes megtekintett mérkőzésen úgy érkezett
a hazai csapatkapitány, hogy válasszon az ellenfél. Kívánni pedig nem
"Jó játékot!", hanem "Jó mérkőzést!" szokás. A hálónál folytatott
melegítést másodszor ott szakítja meg a játékvezető sípszava, amikor az
oldalcserét jelzi, mégpedig 6 perccel a ráhangolódás vége előtt. Már
csak két perc van a tét nélküli röplabdából, mikor újból megszólal a
sípszó, és elmennek nyitni a hölgyek (illetve férfi meccsen az urak). A
negyedik sípszónál pedig nincs pardon, le kell vonulni a játékpályáról.
A melegítésre használt labdák gyors elpakolása/kicserélése után fel is
állnak az oldalvonalra a csapatok, és sípszóra középre vonulnak. A nézők üdvözlése
elmarad, rögtön pacsizás következik, majd ezután csatakiáltás, és az
utolsó taktikai megbeszélés. Még a melegítés alatt kiválasztják a
mérkőzéslabdát, és az edzők leadják az állásrendi lapokat(!). És ez
csak az olasz kilenced osztály, a megyei harmadik vonal, olyan, mint a
legalsó budapesti szint. Minden csapatnak egyedi lapja van, van, aki
színes-fényes papírt sem sajnál rá, van, aki egy sima matt, fénymásolt
papírt ad le, de mindegyik egyedi, és egyik sem cetli.
Miután engedélyt kapnak a pályáralépésre a játékosok, a játékvezető
leellenőrzi a felállásokat, engedélyezi a libero pályára lépését,
felmászik az emelvényre (ami eddig mindenhol volt), és elindítja a
mérkőzést.
Nem kell megijedni, nem fogom ilyen részletesen leírni a meccset, a játékról meg pláne semmit nem gépelek le, tessék kimenni egy Budapest B. csoportos női meccsre (lehetőleg két jobb csapat összecsapására), vagy az A. csoport két hátrébb álló együttesének rangadójára, hasonló játékot lehet látni ott is. Természetesen vannak különbségek, de ezekről majd máskor.
Habár itt egyetlen játékvezető jut a meccsekre, vitatott ítélet
közel sincs annyi, mint a magyar fővárosban. És ez nem a mérkőzések
vezetői miatt van így. Mitől tudna többet egy milánói III. osztályban
sípoló egyén, mint egy Budapest Bajnokságban vezető személy? Nem tud,
sőt, itt a legalsóbb osztályban való működéshez nem kell semmilyen
papír, gyakorlatilag bárki csinálhatja, ha kedve van hozzá.
A mérkőzés alatt bármilyen ítélet születik, azt a játékosok, edzők,
szurkolók elfogadják. Egy kint-bent labdánál nem is próbálják meggyőzni
a sípmestert, hogy Ő bizony rosszul látta. Reklamálni sosem
reklamálnak, kérdeznek legfeljebb, azt is csak a csapatkapitány, de
amint a játékvezető elmondja, mi volt a hiba, hiába gondolta másképp,
megy vissza a pályára, várja a következő labdát. Az ellenfél
játékosai egymáshoz egy szóval sem szólnak a meccsek alatt, pedig van olyan, hogy akár a csapatkapitányok személyében is két jó barát (barátnő) áll a két
oldalon. A mérkőzésen viszont csak a saját csapatukra figyelnek. Habár
az természetes dolog, hogy a csapatoknak egységes szerelésük van, és a
cserejátékosok vagy a "bemelegítő területen" állnak, vagy a padon
ülnek, Budapesten nem minden esetben tartják be ezeket. Az
időkérés menete egyszer sem olyan, hogy szinte csak a nyitásra jelt adó
sípszó pillanatában jelzik, azt is szabálytalanul,
majd ha nem kapják meg, szitkozódnak, hanem amint vége a labdamenetnek,
magasan mutatják a jelet, és hangosan szólnak is a játékvezetőnek, hogy
márpedig játékmegszakítást szeretnének. A szünetben, ha vízért ki
szeretnének menni az öltözőbe, akkor egyenként megkérdezik a
játékvezetőt, hogy szabad-e, valamint olyan sincs, hogy egy percesre
redukálódik két játszma közötti idő, a három perc jár nekik, ki is
használják. Ha pedig egy játékos egy játszma alatt érkezik, odamegy a játékvezetőhöz a személyigazolványával, amit természetesen nem lehet alaposan leellenőrizni két labdamenet között, de ettől Ő még rögtön be is állhat játszani, nem kell megvárnia a szett végét.
Furcsa szabály, hogy a csapatkapitány bármikor kérheti, hogy
ellenőrizhesse csapata állásrendjét. Ez egy szorosabb végjátékban
gyakorlatilag plusz időkérésekkel ér fel. Külön jel is van rá: egyik
tenyerüket lefele fordítják, másik kezük mutatóujjával pedig köröznek
alatta. A mérkőzés vezetője ugyanezzel a jellel és sípszóval jelzi a másik együttes számára is a kis pihenőt. Ez egyben segítség a játékvezetőnek is, akinek nem kell fejben
tartania az állásrendeket; ha nem tudja valamelyik csapat, megnézi a
jegyzőkönyvön, ami meg is mutatja, lévén nemzetközi szabványúról van
szó.
Minden játszma végén csatakiáltás, a mérkőzés végén pedig a mindenhol
jól bevált pacsizás következik. Egymásnak és a játékvezetőnek is
azonban csak egy egyszerű "Ciao!"-t mondanak, nem cifrázzák túl. A
jegyzőkönyvet hitelesíteni csak a jegyzőkönyvvezetőnek és a játékvezetőnek
kell. Ebből két példány a sípmestert illeti, egy a vendégeket, egy a
hazaiakat. Emellett az összesítő papírok is maradnak a merkőzés
vezetőjénél, be kell azokat is szolgáltatnia a szövetségbe.
Adott mérkőzésünk amúgy igencsak hosszúra sikerült, kerek két órán át élvezték a hölgyek a játék örömét, ami 3-2-es hazai győzelmet hozott, és ugyebár éjjel negyed 12-es befejezést. A papírmunkák elvégzése miatt fél 12 volt, mire nekivághatott a hivatalos delegátus a hazaútnak, nem oly meglepő mód, esőben. Illetve csak nekivághatott volna, ha haza nem fuvarozzák, teljesen ismeretlenül úgy, hogy nem is pont irányban lakott a sofőr. És még egy szokatlan momentum. A mérkőzés során egyetlen egyszer fordult elő, hogy az egyik csapatkapitány kérdést intézett a játékvezetőhöz. Valóban kérdezett, nem reklamált, majd figyelt a következő labdára. Nos a mérkőzés után bocsánatot kért, amiért szóvá tette az általa másképp látott esetet. Nem volt miért, teljesen természetes és szabályszerű volt, ahogy tett, mégis odament, és elnézést kért.
Igaz, ez egy női meccs volt, amik általában Budapesten is nyugodtabb hangulatban telnek, de itt a férfi meccseken sincs semmi különbség ehhez képest. Lehet bármilyen marhaságnak tűnő ítéletet hozni, morognak kicsit magukban (senki által nem hallva, az arcokat látva érezhető csak, hogy nem értenek egyet), legfeljebb kérdeznek, semmi egyéb. Az összecsapás után sincs ellenségeskedés, beszólás. Talán ez a mérkőzés kicsit pont kivételt képezett az összes eddigi között, ugyanis a vendégek edzője többször is kitárt karokkal állt, de alapvetően annyira sportszerűen viselkednek az együttesek, hogy maguk mutatják, ha beesett a vonalra a labda, az edzők pedig szinte második játékvezetőként működnek közre, semmi hibát nem takargatnak.
Apropó edzők. Hihetetlen mekkora respektjük van a játékosaik szemében. Ha a játékvezető egy olyan ítéletet hoz, amit kicsit nehezményez a vétkes játékos, rögtön az edzőjére néz, és ha az mutatja, hogy valóban hibázott, nem is foglalkozik tovább az esettel, készül fogadni a következő nyitást. Viszont ha az edző Őt erősíti meg, akkor is legfeljebb tesz egy csúnya pillantást a sípmester felé, aztán készül a fogadásra. A meccs közben érkező utasításokat szinte minden esetben betartják, nem is próbálnak okosabbak lenni, pedig sokszor a játékos idősebb a mesternél.
Talán az egyetlen dolog, ami miatt fel szoktak hördülni a meccs részvevői, az a feladók kettős érintése. Mivel ez a legalsóbb osztály, természetesen úgy küldik munkába a szövetség sokat megélt alkalmazottai a játékvezetőket, hogy csak semmi szigor, játszanak egy jót a lányok/fiúk, ez a lényeg. Meglepő mód igencsak szépen adnak fel az előkészítő játékosok, ám néha náluk is becsúszik egy-egy hiba. Mivel hiába szépek, annyira nem tiszták az érintések, elég nehéz belőni azt a határt, amit már nem kéne hagyni. Középtávon azonban kifizetődő elengedni a határeseteket, a második hasonlónál már nem fognak sóhajtani sem, főleg, ha az ellentétes csapat követi el ezt.
Hiába tűnik úgy, ezen írással nem a Budapest Bajnokságot szeretném szidni. Ez egy teljesen más közeg, illetve inkább a morál más. A '84. június alapvetően milánói csapat, azért játszanak csak Rozzanoban, mert a terem, ahol edzenek kicsi, nem felel meg a kifutó hossza az előírtaknak. Az egyesületek nem csak mezt, de egységes melegítőt is kölcsönöznek a játékosoknak, valamint frissítőről is a budapestinél vélhetően nagyobb tagdíjért szolgáltató klubok gondoskodnak.
Tehát a közeg, a hozzáállás az, ami más. Valóban röplabdázni járnak össze a csapattagok, nem nyerni, nem bulizni, hanem röplabdázni. Nem sajnálják valószínűleg a pénzt sem rá, hisz a körülmények valamennyi helyszínen minden igényt kielégítőek voltak (bár az itteni fizetésekből futja is). És ami a legfontosabb, ismerik és tiszteletben tartják a szabályokat. Minden protokoláris dolgot, minden sportszerűségi pontot előírás szerint követnek, és törekednek a játékelemek minél tisztább kivitelezésére. Nem érdekli Őket, miket fújkál a játékvezető, a következő nyitás után úgyis labdába érhetnek, ami már önmagában öröm a számukra.
Lehet így is röplabdázni. Nem a szövetség kényszerítette ki ezt a rendet szerintem itt sem, hanem a játékosok magukban gondolkodnak a fentebb leírtak szerint. Talán Budapesten is kicsit át kéne értékelni a mérkőzések jelentőségét, illetve a röplabdázás szerepét. Nem a szövetségnek, a játékosoknak. Mindenesetre a messziről jött embert lenyűgözi az, ahogyan itt viszonyulnak ehhez a játékhoz. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy Ők az ötkarikás érmekért edzenek most, Magyarországon pedig szinte minden nap egyáltalán az életben maradásért vív harcot ez a sportág, és nem is intéznek el annyival egy 25-4-re elveszett szettet egy olimpiai selejtezőn, hogy sokat lehetett tanulni az ellenféltől.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel ez a pár röpis bejegyzés. (Bár csupán azok közül néznék ennyien a tornánk honlapját, akiket érint, de ott senki sehol...!) Köszönöm, hogy van egy-két ember, aki mindennap ránéz az oldalra, hogy van-e valami új. Lesz. Habár ilyen nemzetközi mércével is mért témával már nem nagyon fogok objektíven foglalkozni (vége az olasz röpis életnek, készülnek az öt karika elhódítására; ahol pedig nem vagyok jelen, arról minek gépeljek, ott a szaksajtó...), a helyi dolgok szubjektív élmenyeit azért át fogom adni, illetve azokat, amik az elmúlt időben értek, csak lusta voltam megírni. Ez már nem a volley.hu-nak fog elsősorban szólni, csak úgy a saját kedvem szerint pötyögök. (Természetesen, ha úgy gondolod Gyuri, minden további nélkül a Tied is az írás!) Remélem, még ma lesz időm folytatni!
Tessék kommentelni! Az általam követett Nemzeti Sport Online (csak azért ezt olvasom, mert nincs jobb, de különben nagyon nem vagyok kibékülve vele, szóval nem kap linket, úgyis tudja mindenki, hol lehet elérni, ellenben a volley.hu-val, amit azért tessék figyelni, mert egyedi és érdekes, és pénzt sem kapok azért, hogy ezt leírom, szóval valóba így van / én így gondolom) cikkeihez is van, hogy annyi hozzászólás érkezik, hogy "Szép volt lányok!" vagy "Hajrá Fradi!", esetleg "Merda Roma!" (ami egyben olasz nyelvlecke is, tehát kicsit fölötte áll az előbbi párszavasaknak, amúgy pedig semmi pártosságot nem kell hozzágondolni ezekhez a példákhoz, mert tény, hogy a lányok szépek, de a Fradiért annyira nem dobog a szívem, sőt, a Roma meg ugyancsak nem a kedvencem, de személyes konfliktusunk nincs), amihez se sok idő, se sok gondolkodás nem kell, úgyhogy itt is lehet alkalmazni! Például "Gratulálok Dóri!", "Szar a bejegyzés, tanulj meg írni!", "Éljen a röplabda!", "Jók a csajok!", és hasonlók. A hosszabbaknak meg mindenki csak jobban örül, mert attól leszünk okosabbak.
|
Még valami! Ha bárki szeretné kifejteni komplett írás útján röplabdás gondolatait, egy levél (nevemre kattint a feljegyezte szócska után, ott az e-mailes elérhetőség), és felveszem a szerzők közé. Ilyen címmel nem szeretném kisajátítani a blogot, bárki felé nyitva a kapu.
Vasárnap olyan sikert ért el a Pavia női röplabdacsapata, amivel biztosította, hogy örökre nyoma lesz az egylet nevének az olasz röplabdázás történetében. Jövőre a Sere A1 küzdelemsorozatában mutathatják meg tudásukat, abban a bajnokságban, amelyikben talán az orosz világsztárok kivételével minden jegyzett játékos szerepel, szerepelt, vagy szeretne szerepelni (és az oroszok is csak azért nem, mert az Ő pontvadászatuk sem épp színvonaltalan, valamint pénz híján sincsenek).
Ám véletlenül sem szeretném az egekig magasztalni ezt a csapatot (az eddigiekben úgyis megtettem már), mert habár rendkívül jól játszottak, küzdöttek minden pontért, szimpatikusak is, de Ők is csak egy egyesület az idei 16 csapatot felvonultató másodosztályból. Nem érdemelték meg jobban a feljutást, mint például a rájátszás döntőjében legyőzött Cremona, vagy a bajnokság valamennyi fordulója után legalább rájátszást érő helyen tanyázó Volta Mantovana, esetleg az utolsó forduló előttig 9 körön keresztül egyenesági feljutónak számító Milánó, vagy a szintén csak legutolsó pillanatban botló Róma, Nagy Mariann csapata, amelyik így még további meccseket sem játszhatott a felsőbb osztályért. Rendkívül kiegyenlített volt az egész idény, az imént említett milánói és volta mantovanai egyesület mellett a dobogó két felsőbb fokán végzett Conegliano és Castellana Grotte emelkedett ki talán a többiek közül, őket a Cremona-Pavia-Róma trió követte, majd két négyes blokk, az előrrébb végzett Nocera Umbra, Piacenza, San Vito és Urbino alkotta kvartett, valamint az utánuk következő Castelfidardo, Ostiano, Parma, Santa Corce, és végül az előző írásokban említett, tökutolsó másik római csapat alkotta az idei mezőnyt. Ám nem csak a másodosztályra vonatkozik ez a kiegyenlítettség, az egész A ligáról el lehet mondani, hogy méltó ellenfele lenne bármelyik csapat a másiknak. A tavalyi idény után a második vonalból feljutó két egyesület idén nem csak bentmaradt, de mindketten rájátszást érő helyen végeztek az alapszakaszban, bejutva a legjobb nyolcat tömörítő elitbe.
|
Természetes, hogy történtek erősítések ezeknél a csapatoknál az előző nyáron, de ez nem jelentett nagytakarítást egyiküknél sem. Minden bizonnyal Dóráékhoz és a másik két feljutó egyletbe is érkeznek majd új, az első osztály légkörét ismerő játékosok a következő hónapokban, de nem kell számítani nagy mozgásokra. Habár vélhetően esélyük sem lesz az idei bajnok Pesaro, a Bajnokok Ligája győztes Perugia, a BL-bronzot szerző Novara (ezért a világ legerősebb bajnoksága az olasz A1, mert európai szinten sem nagyon találnak legyőzőre), vagy a mindig bombaerős Bergamo ellen, a többiekkel szemben reális elvárás lehet majd akár a győzelem is. Mint ahogy idén, jövőre is nagy szerepe lesz a szerencsének, és a játéktudásbeli különbségek helyett inkább az aktuális forma fogja meghatározni egy-egy meccs végeredményét.
(Ez a bekezdés az eredetihez képest módosítva lett tartalmában is egy, az MRSZ honlapján megjelent cikk alapján!) Dórát pedig egyáltalán nem kell félteni attól a közegtől, ami az eggyel magasabb osztályban vár majd rá. Habár csak egy, a cremonai csapat honlapján megjelent cikk utal rá, de Ő lett a rájátszás legértékesebb játékosa, ami nem kis elismerés, hisz csapatában sem Ő ütötte a legtöbb pontot a lejátszott hat mérkőzés alatt, valamint a Cremonaban a csapatkapitány gyakorlatilag egymaga volt a Pavia ellenfele, ami miatt igencsak le a kalappal előtte, de talán pont emiatt is kapott ki csapata, kellett volna több húzóember. Le a kalappal Dóra előtt!
|
|
|
Az előző éjjel végre behoztam lemaradásomat a magyar röplabdás oldalakon megjelent cikkek elolvasása terén, és a lejegyzettek alapján sok hasonlóságra lettem figyelmes a hazai első osztályú női döntő és az általam taglalt olasz másodosztályú rájátszás között. Otthon a Vasas és a Nyíregyháza vívott igencsak kiélezett csatát, és ebben is az előzőleg hátrébb rangsorolt egyesület került ki győztesen. Az utolsó mérkőzésen itt is, ott is volt egy pont, ahol a végül legyőzött csapat megtört, és onnantól már nem volt kérdés, hogy melyik nyeri meg a meccset. Valamint az az összecsapás is, mint ahogy a döntő többi mérkőzése, színvonalban messze kitűnt a bajnokság többi párharca közül, így nem csak izgalom, de szép játék is párosult a leginkább várt mérkőzésekhez. Azért nem lenne rossz, ha a közeljövőben a teljes magyar élvonalat az olasz másodosztályhoz lehetne hasonlítani, és nem csak két csapat képviselné ezt a szintet. (Csak nehogy magára vegye ezt valamelyik hátrébb végzett csapat vezetője, játékosa, véletlenül sem ellenük szólok, nem éppen azonosak azok a körülmények, ahogy odahaza készülhetnek, játszhatnak az egyesületek, meg azok, amivel itt lehet találkozni. Például a Békéscsaba idei - és az elmúlt egy-két évben nyújtott - teljesítménye, vagy a Kaposvár stabil, sőt meglepetésekkel teli szereplése a maguk nemében még nagyobb sikerek is, mint a Pavia feljutása.)
Muszáj pár szót szólnom saját tudósításomról is. Mindenek előtt szégyellem magam. Két dolog van, ami miatt sokszor nem tetszenek a különböző magyar oldalakon közölt röplabdás cikkek. Az egyik, hogy a játékvezetők ténykedése sosincs szó nélkül hagyva, pedig az újságírónak sincsen több információja a vitatott esetekről, mint a mérkőzések bíráinak. A másik, hogy a tudósítások nagyon a köré vannak felépítve, hogy ki mikor kért időt, milyen adminisztratív esetek történtek a játszmák alatt. Az előbbihez annyit, hogy jogos lehet a kételkedés a sporttársak ítélkezéseiben, ám azon túl, hogy megjegyzik, milyen reakciókat váltott ki a döntés a játékosokból és a nézőkből, talán nem kéne kijelenteni, hogy hibáztak, mert lehet, hogy pont a riporternek nincs igaza abban, amit Ő látott. (Nemrég volt egy hosszas beszélgetésem egy röplabdában dolgozó személlyel, Neki üzenném emígyen, hogy arra a bizonyos reakciómra, amivel egy bejegyzésére válaszoltam, de Ő már nem olvashatta el, az előző mondatommal megegyező tartalom és stílus volt jellemző. Mivel sok más kommentár nem érkezett az Ő írására, nem értem, miért kellett eltüntetni azt, mégha Neki talán nincs is köze a törléshez.) Utóbbihoz a hozzáfűznivalóm az, hogy egyáltalán nem arról szól egy mérkőzés, hogy melyik edző mikor kéri ki az idejét, hanem hogy egy labdamenet alatt hogyan fogadják a nyitást, pontos-e a feladás, milyen megoldással teszik át a labdát az ellenfél térfelére, és ők ezt mekkora bravúrral védekezik ki. Nem hiszek abban, hogy egy a fél perces szünetek fordulópontot jelenthetnek a játékban, hisz mindkettő tréner elmondhatja ezek alatt a siker receptjét. Természetesen a lendületben lévő csapatot kicsit megtörheti, de akkor sem ezeken múlik, miért az A csapat szerzi a következő 4 pontot, és a B egyet sem. Habár odafigyeltem, hogy egyszer se mondjak értékítéletet a játékvezetők ténykedéséről, szerintem túl sokat foglalkoztam Velük, legalábbis így utólag úgy vélem, az lett volna a helyes, ha meg sem említem, hogy ott voltak. Nem pártatlanul néztem a meccset, így utólag még annyira sem szeretnék a munkájukkal foglalkozni (nincs is miért, jól vezették a derbit), de azt furcsa volt látni, hogy egy ilyen fontos meccsen sem segítették vonalbírók a játékvezetők munkáját. A másik, általam nem kedvelt pontot sem sikerült kihagynom, minden időkérés, csere és technikai idő szerepel a tudósításban, utóbbi igencsak hangsúlyos szerepben, mivel e köré építettem fel a játszmák alakulásának bemutatását, és habár igencsak hosszúra sikerült az írás, így nem bírnak akkora súllyal, mint az általam kritizált cikkekben, de csak ott vannak.
Köszönöm szépen annak, aki végigolvasta ezt a három bejegyzést, pedig igencsak hosszúra sikerültek! Ezen írás lenne az utolsó, ami a Pavia csapatával foglalkozik, a trilógia végére értem. Ha lesz időm és kedvem, más, röplabdát érintő témában is legépelem véleményem, akár az olaszországi viszonyokat is boncolgatva. Viszont tényeg kíváncsi lennék mások véleményére is, úgyhogy aki gondolja, szóljon hozzá az írásokhoz, örömmel venném! Az egyetlen ok, amiért nem csak a volley.hu-n jelentek meg az írások, hogy így lehet kommentálni is a bejegyzéseket, úgyhogy tessék élni a felkínált lehetőséggel!
Mivel ez a kisregény még elsősorban a vasárnapi meccs miatt íródott, ezért utoljára: Bravó lányok, és egy kalappal az első osztályban!
|
Az íráshoz felhasznált forrás (2008. május
14-i állapot):
http://www.legavolleyfemminile.it/ különböző oldalai
Igazi ünnepi hangulat volt vasárnap este Paviaban. Ennek nem elsősorban Pünkösd vasárnapja és a röplabdameccs utánra tervezett "pezsgőfürdő" volt az oka, hanem az az atmoszféra, amit a szurkolók teremtettek a csarnokban. A győzelem már tényleg csak a csúcspontja lehetett volna az estének, a buli enélkül is zajlott. Odakint gyönyörű idő és nyári meleg csábította a vásárokba, vagy akár csak a csarnokkal szemközti szabadtéri rendezvényre az embert, nagyjából 4000 röplabdabarát azonban mégis a PalaRavizza hűsnek ígérkező, ám általuk igencsak forróvá varázsolt lelátóit választotta. Jól döntöttek! Ha a Kedves Olvasó esetleg nem tudná még az eredményt, mostmár ne is görgessen le egyből az oldal aljára, izgulja végig a mérkőzés alakulását!
A beharangozott tömött lelátók nem csak üres szavak voltak (a múlt heti meccs után pláne), jöttek is az emberek tömegével. Szervező és szurkoló egyaránt készült a derbire, előbbiek a teljes hangzavart teremtették meg a jól bevált hurkák osztogatásával, utóbbiak pedig a látványért voltak felelősek. A szokásos feliratok mellett egy óriási világoskék-fehér lepedővel borították be az egyik lelátót a bevonulás előtt, valamint a több ezer hurka egyszerre kopácsolása sem volt utolsó látvány.
|
Az igazi látnivaló mégsem a szurkolók hada volt, hanem az a tizenkét hölgy, aki a pályán vett fel állandóan változó alakzatot. A hazaiak hadrendje a beharangozóban leírtakkal megegyező volt, azzal az egyetlen különbséggel, hogy két liberoval játszottak. Ne tessék lefordulni a székről, ez itt szabályos. Minden meccsre két liberot nevezhetnek a csapatok (legalábbis az A és B liga mind a négy osztályának küzdelmeiben úgy a hölgyeknél, mint az uraknál él ez a szabály), annyi megkötéssel, hogy például a női A liga két osztályában egyiküknek 21 év alattinak kell lennie. (A többi osztály esetében a korhatár változik.) Így fordulhatott elő, hogy míg Valeria Alberti helyettesítette a hátsó sorköteles centereket, addig a még felnőtt korban sem lévő Celeste Poma az átló szerepkörében tevékenykedő Marta Agostinetto helyett lépett rendre pályára, ugyancsak a hátsó sorban. Ezt a rendszert kezdte már megszokni a csapat, hisz az előző két meccsen is hasonlóképp küldte pályára lányait Gianfranco Milano.
Mind a két csapatnak megvolt a jól bevált felállása, csupán a
kezdőpozíciók cserélődtek a szettek alatt.
A vendégek mestere, Stefano Micoli a csapatkapitány Lucia
Bacchi mellett (illetve Vele átlóban) a spanyol Elena Garcia
Marqueznek és a fiatal olasz Caterina Fanzininek szavazott
bizalmat ütőposzton, feladóként a posztjához képest igencsak magas (190
centiméterre nőtt) Giulia Rondon szerepelt, centerként Daniela
Nardini és Federica Stufi próbálta az ellenfél parkettjére
juttatni a labdát, míg helyettük Luna Veronica Carocci érkezett a
pályára a hátsó sorba liberoként.
A hazaiaknál a csapatkapitány Rossana Spinato készítette elő a
támadásokat, amiket centerből Chiara Borgogno és Sara Caroli
próbált minél hatásosabban befejezni. Őket, mint már fentebb említve volt,
Valeria Alberti váltotta a hátsó sorban, az átlóként szerepet kapó
Marta Agostinetto helyett pedig Celeste Poma érkezett
ugyancsak libero pozícióba. A két szélső ütő poszton az idegenlégiósok, a
bolgár Radostina Chitigoy, valamint Horváth Dóra osztozott. Az
instrukciók pedig természetesen Gianfranco Milano szájából
érkeztek.
Az első szett, és ezzel a mérkőzés első nyitását a
Pavia végezhette el, a 14-essel szereplő Sara szervált át az ellen
térfelére. Dóra már az első labdamenetben sikeresen avatkozott
játékba, a feladóhoz továbbított egy labdát, amit aztán Radostinanak
oly jól sikerült átpörgetnie a cremonai oldalra, hogy a paviai center újra
nyithatott. A szett elején a vendég alakulat ragadta magához a
kezdeményezést, 2-2 után két ponttal elhúztak, és a folyamatos paviai
felzárkózási kísérleteket leverve 6-3-ra, majd 8-5-re vezettek, és érték el
az első techikai pihenőt.
Dóra sem unatkozott a meccs elején, az első
két cremonai nyitás Őt célozta meg, de vélhetően annak is köszönhetően, hogy
ezeket igencsak pontosan játszotta be a feladónak, ezután már csak a szett
legvégén nyitottak rá egyet a vendégek. A hazaiak harmadik és negyedik
pontja is a magyar lány nevéhez fűződött, egyik ütése utat talált a cremonai
térfélre, a másik viszont elpattant a Vele szemben felugró sáncról, de a
jutalma mindkét támadásnak egy pont lett. A technikai idő után beindult a
Pavia. Sorozatban négy pontot szereztek a csapatkapitány nyitásai után, akit
még egy közbeiktatott Micoli-időkérés sem zavart meg. Egy outra
szálló szerva aztán véget vetett a sorozatnak, és egészen a második
technikai szünetig fej-fej mellett haladtak a gárdák, egy pontnál nagyobb
előnyt egyik formáció sem tudott kiharcolni magának. Az elején nem hiába
nyitott kettőt is egymás után Sara, harmadszorra már ásznak
tapsolhatott a közönség. Ezen kívül egy kettes pozícióból rettentően
eltalált Dóra-bombánál ujjonghattak a hazai drukkerek, valamint az
állást 15-15-re alakító labdamenetnél, amikoris Dóra háromszor
üthetett egymás után, ám ezek még nem értek pontot, viszont hiába
mezőnyözött fantasztikusan a Cremona, végül csak az Ő négyzetükben esett le
a labda. A technikai szünet így is egy pontos vendégelőnynél jött el. A
következő pontot újra a Micoli-gárda szerezte, Dóra ejtési
kísérletét blokkolták, innen pedig, habár 17-18-ig tartotta az egy-két
pontos hátrányát a hazai csapat (a 17. paviai pont újra Dóra kettes
pozícióban megütött labdájából született), már nem volt kérdéses a játszma
végkimenete. Két Radostina-hibával és egy életerős ütéssel négy
pontosra növelte előnyét a Cremona, amin ugyan két Marta-bomba
kozmetikázott egy kicsit, ám ezt újabb két vendég pont követett. Az ezt
követő két-két egységet már felváltva szerezték a csapatok, így 25-21-re
nyerte az első szettet a pályán Lucia által vezetett gárda. A játszma
végének krónikájához tartozik, hogy 19-22-nél először szakította meg a
második játékvezető sípszava a játékot, aminek jogosságát a paviai
csapatkapitány vitatta is, pláne, hogy Őt találták vétkesnek egy hálóval
történt túl közeli találkozásban. Az esetet újabb hazai időkérés, és
Rossana egy labdamenet erejéig történő pihentetése követett, amikoris
a hatékonyabb sáncmunka érdekében Costanza Manfredini lépett pályára.
Dóra igencsak kivette a részét a mezőnymunkából a szett vége felé,
volt labda, amit éppencsak megmenetett attól, hogy talajt érjen, valamint az
Ő nevéhez fűződik az utolsó két paviai pont is, mindkettőt hátsó sorosként
ütötte be. Ám ez már nem osztott, hiába a magyar lány hat szerzett pontja,
28 perc alatt elveszetette az első szakaszt a hazai gárda. (21-25, 0-1)
A második játszmát értelemszerűen a vendégek kezdték, és
egymás után rögtön háromszor is szerválhatott spanyol légiósuk,
Elena, miután egy sáncról lecsorgó labdát követően Marta
ütötte meg túl hosszan a labdát. A harmadik nyitásnál is a Pavia átlója
hibázott, mivel igencsak rosszul játszotta be a labdát, ám Rossana és
Radostina javítottak, és a bolgár hölgy ütésével elkezdték Ők is a
pontok gyűjtését. Ezt újabb cremonai strigula, majd Dóra első
labdaérintése követte: a játszma negyedik vendégszerváját Ő fogadta, újra
pontosan, a támadásból pontot is szerzett a magyar lány csapata. 3-5-ig
szárnyalt a látogató - ezt az eredményt például Dóra lesáncolásával
érték el -, azonban ezután három hazai pont következett. Radostina
látva, hogy ütését fogták, másodszorra már beejtette a labdát a sánc mögé,
majd egy Sara- és egy Dóra-blokkal át is vette a vezetést a
Pavia. A sorozat az imént jól takaró két lány nem épp sikeres közös sáncával
ért véget (közöttük-fölöttük ütötték el a labdát), majd kétszer is igencsak
hosszan ütötte meg a két paviai szélső a játékszert, de míg a bolgár légiós
bombájába beleért egy sáncoló kéz, addig a magyar lány ütése már tisztán
ment outra. Egy nagy erejű Cremona-támadás pedig egy egységnyi
vendégelőnynél jelentette az első technikai szünet eljöttét. A pihenő után
először a Pavia centere, Sara mutatott be egy szép sáncot, majd a
következő labdamenetben a másik oldalon Federica is betakart egy
támadást. Ezt követően egyenlített a hazai gárda, majd a második technikai
pihenőig egy-két pontos előnnyel menetelt is, hogy 16-14-nél fújhassanak
egyet.
Dóra leginkább mezőnyben jeleskedett (lévén hátsó sorba
forgott), egy pontos nyitásfogadással és két szép támadásvédéssel vétette
észre Magát. Aztán amint előre forgott, máris üttették, egy támadáson belül
háromszor is, ám elsőre leblokkolták, másik két kísérletét pedig be tudták
játszani, sőt pontot is szereztek a labdamenet végén a cremonaiak. Két
nyitással később viszont már nem volt kegyelem, 4-es helyről írtózatosan
elütötte keresztbe a labdát, újabb pont a neve mellett. Ebben a szakaszban
kezdtek igencsak a tetőfokára hágni az indulatok is. A Pavia 9-ese,
Marta úgy nyitott ászt 11-10 után, hogy a labda gyakorlatilag
közvetlen a háló mellett esett le, közel az antennához. A Cremona
csapatkapitánya, Lucia nem is hagyta szó nélkül az esetet. Szerinte
az antennát is érintette a labda, és ezt alkalmi bemutatóval szemléltette
is. Az első játékvezető azonban csak szóban figyelmeztette a játékost, mint
ahogy a paviai közönség is, több ezer füttyszóval hozták a vendégek
pályakapitányának tudtára, hogy a továbbiakban nem kíváncsiak hálórángatásos
számára, valamint ezt a felvonást is hanyagolták volna. A játékvezető
részéről talán egy sárga lapot is megérhetett volna az eset, de nem ért.
14-12 után egy cremonai ütést követően a vendégeknek ítélt Alberto
Falzoni sporttárs, hiába bizonygatta Sara, hogy Ő ugyan nem ért
bele a labdába. Hogy röplabdáról is essen szó, a látogatók közül
Caterina, a vendéglátóknál pedig Radostina szerzett két-két
szép pontot, majd a szünetet Sara bombaerős ütése rendelte el.
Szervát tekintve Dórára került a sor, nem is tudták bejátszani a
vendégek a nyitását pontosan. Mivel outra ment a Cremona támadása, a magyar
lány ismételhetett, de az újabb pont már a látogatóké lett, Federica
blokkolt szépen. Két Dóra-nyitásfogadás, egy beütött cremonai labda,
majd újabb diskurzus következett a játékvezetőkkel, egyre hevesebb
hangvételben. Andrea Pozzato második játékvezető sem akart kimaradni
a vitákból, ezt pedig újra Sara bánta, nála fújt be hálóérintést a
sporttárs. "Főnöke" tartott is egy kiselőadást a hazaiak csapatkapitányának,
még kollégáját is elküldte a közelből. Talán ez a reklamálás is lapot ért
volna, de vélhetően ezen a meccsen előre eldöntötte Falzoni Úr, hogy
Ő pedig nem fog olyat adni senkinek. Eredményben pedig már 17-17-nél
tartottunk, amikor egy vendégtámadás elpattant a hazai kezekről, és
Milano edző úgy érezte, itt az ideje elmagyarázni lányainak újra,
hogyan nyerhetik meg a szettet. Egy háló alatti szabálytalan áthatolás miatt
pont a hazaiaknál, majd a nyitás miatt pályán maradt Sara ment
fantasztikusan, de a többiek nem tudták áttenni a labdát, így újra előnybe
kerültek a vendégek. A következő cremonai nyitás nagyon szemtelen akart
lenni, de csak a hálóig jutott, majd egy labdamenet erejéig újra jött a
Rossana-Costanza csere a hazaiaknál. Pont az éppen beállt
junior Európa-bajnok ütötte hálóba a következő paviai labdát, érkezett is
vissza a csapatkapitány. Egy újabb cremonai támadás csorgott le a paviai
sáncon, majd jött Dóra és hátsó sorból ütött valami hihetetlen
nagyot. Az egyetlen probléma ott volt, hogy rálépett a támadóvonalra, így a
pont megintcsak a vendégeké lett, és 19-22-nél Milano edző második
idejét is kikérte. A kis szünet után Radostinát takarták be, majd a
következő labdamenetben már nem kegyelmezett a bolgár hölgy, bepörgette a
labdát. Jutalomból mehetett is nyitni, ami azt jelentette, hogy Dóra
első sorba forgott, és ha már ott volt, ütött is egy nagyot, csakhát a labda
a blokkoló kezeknél tovább nem szállt. Viszont ott volt Celeste, aki
nagy bravúrral felszedte a levágódó labdát, bár aztán a pont mégis a
vendégeké lett. Amúgy az egész meccsre elmondható, hogy ez a nagyon fiatal
lány rendkívül ügyesen mentette meg a sáncról levágódó labdákat, és habár a
bevezetőben a libero poszt volt a Pavia gyengeségeként kiemelve, ezen a
meccsen Valeria játékáról is csak ódákat lehetett zengeni, nagyon
pontosan játszott. A végére Dóra második kísérletre csak beüti
kilencedik pontját is, de aztán nem kegyelmezett a Cremona, így ezt a
játszámát is 25-21-re nyerte a vendégcsapat. (21-25, 0-2)
Érdekes játék ez a röplabda. Immáron 55 perc eltelt a mérkőzésből, de ugyanúgy semmivel nem voltak közelebb a hazai játékosok céljuk eléréséhez, mint ahogy távolabb sem, hisz továbbra is három szettet szerettek volna megnyerni, amire ugyanannyi esélyük volt, mint a meccs elején, csupán hibázási lehetőségből maradt kevesebb. És mintha ez érződött volna mind a nézőkön, mind a csapaton, továbbra is nyugodt volt a légkör, énekelt és tapsolt a népes közönség megállás nélkül. Akadtak jó páran, akik Cremonából jöttek át az összecsapás kedvéért, és habár a paviai szurkolók közvetlen gyűrűjében foglaltak helyet, Ők is végigdalolták a meccset, talán még jobb hangulatot is teremtve, mint a jóval több hazai drukker.
|
A harmadik szettet újra a Pavia, személy szerint Rossana kezdte, és az első pont is a hazaiakhoz vándorolt, Marta labdáját nem tudta megmenteni már a Vele szemben sáncoló páros. 5-4-ig volt nagy bomba szélről, centerből (ez utóbbi a paviai Saratól, aki nagyon elemében volt ezen a meccsen), hálóérintés, outos nyitás, minden, ami kell, valamint két jó nyitásfogadás Dórától. Két hazai pont (az egyiket Chiara szerezte egy szokásos feladót megkerülős méteres labdából), majd egy sáncról kipattanó labda, és érkezett Dóra. Átpörgette a labdát, amit még vissza tudtak játszani a túloldalról, de aztán az ütését már nem, 8-5-nél pedig a kötelező pihenő következett. Chiara nyitott egy széleset, majd egymás után három pontot jegyezhettünk fel Dórától. Egy rossz fogadás után egyból visszaszállt a labda a Pavia térfelére, a magyar játékos pedig nem teketóriázott, egyből bevágta. Ezt két okos ejtés követte, köztük pedig egy Micoli-időkérés. Ekkor 11-6 volt az állás, és innen nem is engedte ki a játszmát a kezéből a Pavia. Három pontnál közelebb nem engedték a vendégeket, a végére pedig nyolc egységgel nyerték a szettet. Azért természetesen történt egy s más ebben a szakaszban is. Például az, hogy Dóra összesen nyolc pontot szerzett. 19-14 után második nekirugaszkodásra nagyon okosan egyenesen az alapvonalra pörgette a labdát, majd a következő labdamenetben négyes pozícióból élesen keresztbe küldte meg a játékszert, ami igencsak a vonal közelében landolt, fő, hogy a játékvezetők bent látták. Csapata 23. egységét egy újabb nagy erejű ütéssel szerezte meg, a blokkot is érintve vágódott a térfél közepére a labda, majd az utolsó pontra szintén Ő vállalkozott. Emellett ötször nyitottak Rá a cremonaiak és kétszer játszotta tovább a labdát feladójához egy-egy vendégtámadást hatástalanítva. Ebben a szettben a látógatóknak egy csöpp szerencséjük sem volt, volt amelyik fogadásuk után a tetőszerkezetet érintette a labda, volt, hogy a centerük, Daniela véletlenül belekapott a hálóba, ütéseik végállomását is egymás után ezen nem igazán szeretett eszköz jelentette, és hiába mezőnyöztek rettentő jól, valahogy csak leesett a labda a térfelükön. 14-9-nél Caterina helyett Elitza Vasileva kapott szerepet a Cremonaban, de 19-13-nál jött a visszacsere, nem tölthetett sokat a pályán a fiatal bolgár ütőjátékos. A végén, 23-16-nál, ugyancsak a látogatóknál Federica helyén Giulia Cosci is játéklehetőséget kapott, három labdamenet erejéig belülről is élvezhette a mérkőzést. A második technikai idő 16-10-nél jött el, majd innen három pontot szereztek a vendégek, az utolsót például egy blokkal, Chiarat takarták be, aki megint a megkerülős méterrel próbálkozott, úgyhogy Milano mester újra megosztotta gondolatait lányaival. Az időkérés után újra az előbb kudarcot vallott figurát próbálta Rossana és Chiara, ezúttal be is jött, majd egy outra szálló cremonai labda után öt pontos hátrányban Micoli edző kikérte második idejét is. Neki nem jött be csapatának felrázása, így a nagyon simán, 25-17-re megnyert játszmával összesítésben szépített a Pavia. (25-17, 1-2)
Budán is csak egyszer volt kutyavásár, és ezen a meccsen sem gondolhatta
azt a paviai gárda, hogy még egy szettet ilyen simán meg tudnak nyerni. Az
első technikai időig nem is tudott meglépni egyik csapat sem a másiktól,
legfeljebb egy-egy pontos előnyt birtokoltak felváltva, és a vendégek 8-7-es
előnyével vonultak pihenni. A Paviaban az utóbbi időben Marta játéka
igencsak visszaesett, helyette is küzdeniük kellett a többieknek. A
csapatokon látszott már a fáradtság, kicsit több hiba csúszott be mindkét
oldalon, és a sáncról is egyre inkább lecsorgott csak a labda, nem sikerült
visszatenni azt az ellenfél térfelére. Dóra kétszer fogadott nyitást,
egyszer sáncolt, és a többiekhez képest lelkesen mezőnyözött ebben a
szakaszban, valamint megszerezte 18. pontját is. Egy, a játékrészre
jellemző, sáncról kipattanó labdával érte el csapata 7. pontját. A pihenő
után folytatódott a magyar játékos parádéja, a következő három pontból
kettőt is Ő jegyzett, így 10-8-ra fordított a vendéglátó egylet. Először egy
újabb labdát ütött rá a sáncra, ami arról messze pattant, majd egy hosszú
labdamenet végén, ami folyamán négyszer is üttette Őt a feladó, valamint a
mezőnyvédekezésben is kivette a részét, szerzett csapata újabb pontot. Végül
pedig egy nagyon hálóra tett labdát oldott meg parádésan. Ezt nem hagyhatta
szó nélkül a cremonai edző sem, kikérte első idejét. A következő ponthoz is
köze volt Dórának, Róla pattant el a labda egy pontos ütés után, de
az előnyt folyamatosan növelve, 16-13-as állással így is a hazaiak
pihenhettek nyugodtabban a technikai szünetben. Ezt az eredményt a Cremona
feladójának, Giulianak a rettentő hosszú nyitása eredményezte, pedig
mindaddig eléggé meggyűlt a bajuk a paviai lányoknak a magas irányító
szerváival. A magyar lány ezalatt egy újabb nyitást fogadott, illetve
12-11-es állásnál káprázatosan mentett meg egy már gyakorlatilag talajt érő
labdát. Meg kell említeni még a másik idegenlégióst, a bolgár
Radostinat is, aki az előző szett végén nagyon belejött a játékba, és
azóta elkezdte termelni a pontokat. 19-16-ig minden jól is alakult hazai
szempontból, a 17. pontjukat pedig újra Dóra szerezte: egy ütését
csak úgy tudták blokkolni, hogy az outra szállt.
A Cremona csapatkapitányára
feltűnően sokat szerváltak a paviaiak, ám mégis Lucia volt az, aki
gyakorlatilag tartotta a lelket a csapatában, és milyen gyorsan változik a
világ, hirtelen 19-18 állt már csak az eredményjelzőn. Gyorsan reagált is a
hazaiak trénere, időt kért, ezt követően pedig Radostina rettentő
precíz és erős négyes pozícióból leadott egyenes ütése jelezte, nem hiába
beszélt fél percig játékosaihoz a mester. Ám hamar elcsendesedett a
PalaRavizza közönsége a bolgár lány ünneplése után, ugyanis a sáncból
leérkező cremonai center, Federica rettentő rosszul ért talajt, és
zokogását hallva vélhetően igen súlyos bokasérülést szenvedett. Közel négy
percig állt a játék, amíg a sérült lányt annyira el tudták látni, hogy
levihessék a pályáról, valamint sikerült helyes állásrendbe terelnie
csapatát Lucianak. A közönség sportszerűségére egy szavunk sem
lehetett, vastapsot kapott a pályáról levitt hölgy, de ez a taps csak pár
másodpercig tartott, hisz újra felzendült a Pavia! Pavia! kiabálás, hogy
tovább űzzék kedvenceiket a szurkolók. 13-assal Chiara Sacconi
érkezett Federica helyére, és igen gyorsan fel is iratkozott a
pontszerzők közé. A Pavia elsősorban bolgár játékosának köszönhetően
tartotta egy-két pontos előnyét, ám 22-22-nél beérte Őket a vendéggárda. Az
egyenlítést jelentő játékvezetői ítélettel a közönség jó része nemigen
értett egyet, de meglepő mód most sem vált kívánságműsorrá, hogy ki kapja az
újabb strigulát. Sőt a következő pont is a Cremonaé lett, jött is a második
hazai időkérés. Ki más, ha nem Dóra lenne az, aki egy blokk mellett
elütött bombával újra egyenlővé teszi az állást? Nyitáshoz cserélt
Milano mester, Anna Korcz lépett pályára Chiara
Borgogno helyett. A támadást outra ütik a cremonaiak, így Micoli
is kikéri második idejét. Meg is lett a hatása, Dórát takarják be,
ezzel egyenlő, jöhetett a paviai visszacsere, majd az egyre rendszeresebbé
váló törlések leghosszabbika. A magyar hölgy azonban javított, szettbéli
ötödik pontja ellen újra csak hatástalan a sánc, majd miután Sara is
beütötte a Cremona által elügyetlenkedett labdát, szinte felrobbant a
csarnok. 26-24-re nyerte meg a szettet a hazai gárda, és immáron csak
egyetlen, 15 pontos játszma választotta el az első osztálytól. (Vagy egy
cremonai mérkőzés.) (26-24, 2-2)
Az ötödik játszmára maradtak a csapatok az előző szettben birtokba vett térfeleken, és Rossana révén a Pavia kezdhette a rövidítést. Egy szép ütéssel és egy hazai hibával 2-0-ra meglépett a Cremona, majd Sara újra csak bebizonyította, hogy ez az Ő napja, egy ütéssel és egy sánccal kiegyenlített csapatának. A túloldalon is egy középső támadásból született pont, majd megint jön Sara, aki gyönyörűen forgatta el a labdát a sánc mellett. Egy buta hálóérintés cremonai oldalon, majd egy ütésváltás után újra csodás labdamenet szemtanúi lehettünk, de végül csak leesett a vendégek térfelén a labda. Radostina és Chiara Borgogno bemutatták a mérkőzés legszebb sáncát, és máris két ponttal vezetett a hazai egylet. Időt is kért Micoli edző, és cserélt: az imént hálóba ért Caterina helyett Marianna Masoni érkezett. Marta outot nyitott az egyik oldalon, majd a frissen beállt Marianna a háló közepéig szerválta csak el a játékszert, így 8-6-os Pavia-előnynél cseréltek térfelet a csapatok. Egy out, majd egy hátsó sorból megeresztett Radostina bomba következett, és nyitáshoz megint érkezett Anna a center Chiara Borgogno helyett. Most csak egy labdamenet erejéig kapott szerepet a fiatal olasz játékos, utána rögtön visszacserélte az edző. Ez a pont a Cremonaé lett, ám a következő, újra csak Dóra révén, a Paviaé. Egy üres területre betett vendéglabda után 10-9-et jelzett az eredményjelző, és ekkor történt valami. Outot ütött a Cremona. Ez megesett máskor is, de hiába kért időt rögvest Micoli mester, a vége nem ment a Cremonának. 12-9 után szereztek még egy egységet, aztán Dóra hátsó soros, bivalyerős ütésével megszerezte saját maga 25., csapata e szettbéli 13. pontját, majd egy újabb vendéghiba és egy átgyömöszölt labda már a meccs végét jelentette. (15-10, 3-2)
|
A játékvezető csak belefújt a sípjába az utolsó pont után,
elkezdte felemelni a kezét a hazai csapat irányába, és akkor már rohatak is
be a szurkolók a pályára. Szerpentineső és vélhetően pezsgőzés kezdődött. Na
meg körtánc, miegymás, ezt mindenki el tudja képzelni. Fantasztikus érzés
volt 4000 ordító, boldog ember közt lenni. Gyakorlatilag a negyedik szett
végjátékától kezdve minden pontnál úgy ünnepelt a közönség, mintha azzal
nyerte volna meg a csapat a meccset. Senki el sem tudta hinni, hogy
kikaphatnak, és mivel a játékosok is így álltak a feladat elé, sikerült
elérniük, jövőre a világ legerősebb bajnokságában küzdhetnek.
A meccs, az idény és a csapat egyik, ha nem a legjobbja Horváth Dóra volt, a mai meccsen szerzett 25 pontjával és lelkes mezőnymunkájával is oroszlánrészt vállalt a sikerben. Nem illene azonban Őt, vagy bárki mást kiemelni a csapatból (természetesen lehetne, de inkább ne), együtt érték el ezt a sikert. Most jön egy hosszú nyár, lesz idejük felfogni, megemészteni, mit is tettek, aztán jövőre, valószínűleg új emberekkel kiegészülve, nekiláthatnak a következő cél kitűzéséhez! Mert ezzel a játékkal, amit vasárnap, illetve az idény vége felé produkáltak, nem csak azt érték el, hogy jövőre a legjobbak ellen bizonyíthatnak, hanem Ők Maguk is legjobbak egyike lettek.
|
A Cremona személyében egy nagyon jó csapatot győzött le vasárnap este a Pavia. Elmélkedhetünk, hogy mi lett volna, ha nem sérül meg a centerük, de fölösleges, jól játszott a helyette becserélt játékos is, nem ezen múlt. Talán azon a 3500-4000 emberen, akik a másik csapatnak szurkoltak, talán a szerencsén. Jövőre újra megpróbálhatják a feljutást, ha így tudnak játszanak, mint ezen a meccsen, nagy sanszuk lesz rá. Csak nehogy az történjen Velük, mint a tavaly hasonló pozícióban zárt Rómával.
Személy szerint köszönöm Dórának, hogy ennyi sok meccsén kint lehettem idén, nagy élmény volt, gratulálok Neki is, és a csapatnak is. Mostantól pedig hajrá a válogatottban!
A cikk címét a paviai csapat honlapjáról vettem, ott aposztrofálták még a döntő kezdete előtt így a csatát. Nem tévedtek, nagyon csodás meccset vívott egymással a két gárda.
A mérkőzés statisztikája itt tekinthető meg. A hozzászólásokat pedig sok szeretettel várom!
Az íráshoz felhasznált források (mindegyiknél a 2008. május 12-i állapot):http://www.legavolleyfemminile.it/ különböző oldalai
http://www.minervavolley.it/ különböző oldalai
Az olasz nemzeti röplabda bajnokságok versenykiírása
Mondhatnánk, hihetetlen szerencsés csapata van Pavianak, de élve a közhellyel: ennél azért jóval többről van szó. Az egy évvel ezelőtti bajnokság alapszakaszának utolsó fordulója előtt, akárcsak idén, ha csak egyetlen pozíció híján is, de rájátszást jelentő helyen sem állt a lombaridai gárda. Ám ott volt az a bizonyos utolsó kör, és, akárcsak idén, egy helyet előre ugrott a csapat. Akkor a rájátszás első köre már tényleg a bajnokság végét jelentette a hölgyek számára. Idén azonban nem így lett. A jelenleg zajló három győzelemig tartó fináléban 2-1 arányban vezetnek Cremona legjobbjai ellen, és ma este hazai pályán el is dönthetik a páros csata, valamint a feljutás sorsát.
A sportág a röplabda, a fentebb taglaltak pedig az olasz női másodosztályra, a Serie A2-re vonatkoznak. Az ok, amiért magyar nyelven olvashatnak ezen bajnokság hajrájáról, pontosabban a paviai (a város nevét így kell helyesen kiejteni: Pávíá, az í-n van a hangsúly) csapatról, nem más, mint hogy Horváth Dóra révén, ha csak picit is, de hazánk is érdekelt a küzdelmekben. Dóra 2006-ban (a Vasassal elért Magyar Kupa és junior bajnoki győzelmet, valamint felnőtt bajnoki ezüstérmet, illetve az érettségi vizsgák sikeres letételét követően) került jelenlegi csapatához, ahol már első évében kihagyhatatlan tagja lett a kezdőhatosnak, nem volt olyan játszma az idényben, amin ne lépett volna pályára, és csapata második legponterősebb játékosaként zárta a szezont. Ugyanezek elmondhatók jelenlegi idényéről is, azzal a különbséggel, hogy immár Ő a legeredményesebb pontszerző, és látva a játékát, a legmegbízhatóbb tagja is a gárdának.
Röviden az egyesületről. 1995-ben Villanterio városkában szülői összefogással alakult meg a gárda. Olaszországban kilenc osztályra bontva rendeznek röplabda mérkőzéseket: három szintű megyei (I., II. és III. osztály), két szintű regionális (Serie C és D) és négy szintű országos (Serie A1, A2, B1 és B2) pontvadászat létezik. Szinte minden évben sikerült eggyel feljebb lépnie a Darazsak becenévre hallgató hölgykoszorúnak, és a 2005/2006-os bajnokságot már a második vonalban kezdték meg, ahol a 16-os mezőnyben 10. helyen végeztek. Időközben az első csapat a mérkőzéseit már a közeli Paviaban, a nagyjából ötezer férőhelyes PalaRavizzaban vívja (ami vélhetően ma, röplabda mérkőzésen először, meg is telik), és egy valódi profi stáb teremti meg a minél szebb eredmények eléréséhez szükséges ideális körülményeket. A központ továbbra is Villanterio, itt lakik a felnőtt keret minden tagja, valamint az utánpótláscsapatok is itt készülnek, de már az egész ország a várossal azonos nevű megye, Pavia után paviaiként ismeri a gárdát. A tavalyi idényben pedig ugyebár érkezett Dóra, és pár magyar röplabdabarát is megismerkedett a Riso Scotti Pavia névvel.
Dóra mellett jelenleg egy bolgár ütőjátékos, Radostina Chitigoy szerepel külföldiként a paviai gárdában. Ők ketten csapatuk legeredményesebb játékosai, ez is mutatja, hogy csak akkor hoznak ide Olaszországon kívülről játékosokat, ha valóban jobbak a helyieknél. Az állandó kezdőhatost tekintve a feladó poszton a csapatkapitány, Rossana Spinato, egy rutinos olasz hölgy végzi igencsak precízen a feladatát. Dórával átlóban egy viszonylag alacsony, de annál ügyesebb lány, Nadia Terranova üti, pörgeti és ejti be a labdát lehetetlen pozíciókból is. Az elődöntő második mérkőzésén Őt választották a mezőny legjobbjának, ám azóta sérült, a döntőben még nem is lépett pályára, és vélhetően ma is egy másik fiatal lány, Marta Agostinetto kerül majd a helyére a kezdőcsapatba. A bolgár hölgy, aki általában átlóként termeli a pontokat, minden bizonnyal Dórával átlóba kerül (mint a döntő eddigi meccsein), és a fiatal olasz lány fog támadni a kettes ütő pozíciójából. A centerek, Chiara Borgogno és Sara Caroli, egyre jobb formát mutatnak az idény vége felé, sáncolásban és támadásban is odateszik magukat. Talán a libero pozíció a leggyengébb pontja a gárdának, de mint ahogy gyakorlatilag mindenki a csapatból, Valeria Alberti is mostanra jött bele igazán a játékba, úgyhogy Őt sem kell félteni a kemény ütésektől. Ha pedig Neki nem is menne, ott van Dóra, aki nyitásfogadásban és mezőnymunkában is igencsak ki szokta venni a részét. A kispadon pedig Costanza Manfredini személyében junior Európa-bajnok lány, valamint Anna Bo személyében rutinos feladó is ül, illetve Anna Korcz és Celeste Poma révén további két fiatal olasz hölgy vár bevetésre. Aki pedig ezt a gárdát összetartja és trénírozza, a mindig nyugodt Gianfranco Milano. Még az Ő vezetésével jutott a 3. osztályba (Serie B1) az egylet 2002-ben, majd idén visszatért, hogy immár az első osztályba vezesse a hölgyeket. A legjobb úton halad efelé.
 |
A Serie A2 bajnokság lebonyolítási rendje nem nagyon változott az utolsó két idény folyamán. Tavaly az első, idén pedig a győztes mellett a második is közvetlenül felkerült a világ talán leginkább jegyzett bajnokságába. A következő négy csapat pedig (2007-ben a 2-5. helyezett, idén a 3-6. helyezett) egy két győzelemre menő páros elődöntő és egy három nyert mérkőzésig tartó döntő keretében dönti el, melyik legyen az a további gárda, amelyik a következő idényt szinténcsak a legjobbak közt kezdheti.
Mint az már feljebb le lett jegyezve, az utolsó fordulóban aratott három pontot érő győzelmeik (a Magyarországon kudarcot vallott rendszer Itáliában nagyon is él: három pontot kap az, aki 3-0-ra vagy 3-1-re győz; kettőt, aki 3-2-re; egyet, aki 3-2-es vereséget szenved; illetve pont nélkül marad, aki 3-0-ra vagy 3-1-re marad alul ellenfelével szemben), és a közvetlen ellenfelek mérkőzéseinek kedvező alakulása folytán az utolsó rájátszást érő helyen zárta mindkét évben az alapszakaszt a paviai gárda.
Az elmúlt idényben az elődöntőben a második helyen végzett római alakulattal futottak össze, ahol az idegenbeli simább vereséget (3-1) követően otthon nagy csatában, öt játszámban maradtak alul a fővárosiakkal szemben, így befejeződött számukra az idény. Érdekesség, hogy a döntőben kikapott a Róma, így idén is a második vonalban indult, de a harminc forduló alatt mindössze egyetlen, 3-2-es győzelemre volt képes, és négy szerzett pontjával messze utolsóként zárt. Habár, vélhetően a tavalyi emlékek miatt is, az egyik pontot pont Dóráék ellen szerezték.
Az idei szezonban nem kell sokat utaznia a Pavianak a rájátszás mérkőzéseire. Az alapszakasz utolsó fordulójában Filipovics Anita csapata, a Brunelli Volley Nocera Umbra, a magyar lány hathatós közreműködésével (12 pont) meglepetésre idegenben 3-2-re legyőzte a Milánót, amelyik így a biztos feljutást jelentő első helyről a harmadikra csúszott, és a bajnokság során már kétszer is legyőzött Paviaval került szembe. A rájátszás azonban más tészta (Olaszországról lévén szó van is errefelé jópár fajta pasta...), és egy ötjátszmás milánói derbit követően otthon végig irányítva, több, mint 2000 néző előtt egy 3-0-s győzelemmel bejutottak a fináléba Dóráék.
Abba a fináléba, ahol az ellenfél a szintén lombardiai város, Cremona csapata. Akárcsak a Pavia, a hegedűkészítő Stradivariról (no és az itt játszó, edzősködő és sportvezetői feladatokat is ellátó olimpiai bajnok magyar vizilabdázóról, Varga I Zsoltról) híres város egylete szintén tagja volt a Serie A2 előző idényében is a rájátszásnak, az alapszakaszban pedig mindkétszer egy hellyel végzett Dóra csapata előtt. Tavaly ez a gárda is kettős (bár jóval simább, kétszer 3-0-s) vereséggel bukta el a döntőbe kerülés lehetőségét a Sassuolo ellenében. Ez utóbbi csapat aztán feljutott az első osztályba, és idén ott is bejutott az első nyolc együttest tömörítő rájátszásba.
Az alapszakaszban az egymás elleni meccseken a Pavia-Cremona csatákban az aktuálisan otthon játszók nyertek (sima 3-0 (21, 14, 17) Paviaban, és izgalmas 3-2 (18, -22, 15, -21, 11) Cremonaban), míg a rájátszás eddigi mérkőzésein pont az idegen közeg jelentett előnyt a hölgyeknek. Az első két meccsen simán győztek a vendégként szereplő csapatok (mindkétszer 0-3, Cremonaban -23, -8, -16, Paviaban -18, -23, -17-es játszmákkal), míg a harmadik meccsen, most csütörtökön Cremonaban egy végig nagyon szoros összecsapáson diadalmaskodott a Pavia (1-3: 25, -25, -23, -22).
Mivel valószínűleg nem sok fanatikus Cremona drukker él Magyarországon, ezért ma este fél 7-től szorítsunk Dórának és a többi paviai lánynak, hogy folytatódjon a '95-ben elindult álom, és 13 év alatt 8 akadályt leküzdve jövőre a világ legjobbjai között is megmutathassák tudásukat a hölgyek, mégpedig egy magyar lány vezetésével. Másrészt e sorok írója sem nagyon tud ott lenni az esetleges jövő csütörtöki cremonai ötödik mérkőzésen, így mindenképpen örömtelibb lenne, ha a részletes tudósítás egy győztes meccsről készülne. Az eredmény alakulását élőben az olasz női A liga (Serie A1 és A2) hivatalos oldalának kezdőlapján lehet majd követni a mérkőzés alatt.
Reméljük, szerencsét hoz a Riso Scotti Pavia csapatának a kabalából minden meccs előtt darázsnak beöltöző Trillo, és jövőre újra lesz magyar tagja a világ legjobb bajnokságának a nők mezőnyében is!
Az íráshoz felhasznált források (mindegyiknél a 2008. május 11-i állapot):
http://www.legavolleyfemminile.it/ különböző oldalai
http://www.minervavolley.it/ különböző oldalai
http://www.vasasvolley.hu/hirek.html
http://index.hu/sport/vargazs0308/
Amiről itt szó van
Irkafirkák röplabda témában, ahogy nekem tetszik
